Figyelem! A poszt hosszú, de mindenképp érdemes elolvasni. Felháborodni és csámcsogni lehet rajta bőven, aki került már összeütközésbe a tipikusan magyar bürökráciával, az jól fog szórakozni. Pont úgy, mint a német expresszionista zeneműveken.

Üdv!

Ugyebár itt a világválság, és erre való tekintettel lekapcsolták a fényt az én alagutam végén is. Munkahelyemen leépítés volt, engem is elküldtek. Igyekeztem pozitívan hozzáállni, úgyis rühelltem a munkámat. De ugyebár TB és pénz nélkül nem lehet élni, már nem úgy van mint régen, hogy dolgozzanak a szegények meg aki rászorul, nekem sem ártana keresni valamit.

Szerettem volna megfogni a dolgok egyszerűbb végét, elmentem az AFSZ ( Állami Foglalkoztatási Szolgálat - anno még a járásbíróság idején hívhatták munkaügyi hivatalnak ) hozzám tartozó kirendeltségéhez, elmondtam a problémámat és kaptam egy aranyos 286-os sorszámot. Nézegettem rajta az időpontot, 12:06kor kaptam ki. Stíröltem nagyban a sok embert, voltunk vagy 60an, dehát 25 pulttal bizonyára 20 perc alatt sorra kerülök alapon vigyorogva ültem és vártam a sorom.

Valamikor másfél óra múltán kezdtem morcos lenni, mert lemerült az mp3 lejátszóm, de én persze tovább mosolyogtam serényen. Eltelt még vagy másfél óra, de nem para, a munkanélkülimbe belefér. Már valahol a 295nél tartottak a számok, de én valahogy kiestem a számításból, nem gond. Egyszer csak felvillan: 286! Kitört belőlem: Hurrá! Felpattantam odamásztam az asztalhoz. Elmondom mégegyszer mit szeretnék, a nő mint aki még nem látott fehér embert néz rám, eltelik vagy 20 másodperc hatásszünet és közli, hogy eltévesztettem a házszámot, átirányítja a sorszámom egy másik pulthoz, foglaljak helyet, 10 perc és hívni fognak.

Még mindig nagyon derűs voltam, megköszöntem a "segítségét". Visszaültem volna a helyemre, de addigra befoglalták, hát állok. Fiatal, életerős és fitt vagyok, 10 perc állás, mi az nekem. Eltelik újabb fél óra, ismételten felvillanok. Már nem nagyon volt energiám ujjongani, de azért örültem. Felmásztam az emeletre, az ajtóban már tárt karokkal vártak. Meg is kérdezték kedvesen, mi tartott eddig abban, hogy felmenjek egy emeletet.Igen, bizonyára sokan vannak még utánam záróra előtt. És újra elmondtam mit szeretnék... És újra elküldtek.

Átadom a papírjaim, közli a szolidan paraszt hölgy, hogy hiányzik két papírom és minden bizonnyal ÉN vagyok a hülye, mert azt otthonhagytam. Végülis az alig felnyitott borítékból amiben az összes kilépőpapírom volt semmit nem vettem ki, de természetesen én dögöljek meg és az én anyámat, hogy feltartom őket. Kiadta házifeladatnak, hogy menjek el minden eddigi munkahelyemre és kérjem ki a munkanélküli járadék megállapításához szükséges faszomtudja mit. Hát olyan vidám nem volt. Következő órán mutassam fel.

Elmentem kevesebb élettel és kevesebb mosollyal az arcomon, de beszereztem minden szükséges iratot. Mivel naaaaagyon elfoglaltak szegények, csak egy hét múlva vihettem be a papírjaim, amiket már másnap megszereztem, addig persze nyugodjak meg és dögöljek éhen :)

Leleményes srác lévén következő alkalomra ( bár időpontom volt ) vittem magammal a laptopom, váltás ruhát és három napi hideg élelmet. Újra elmondtam a kedves recepciós hölgynek, aki nagyon boldog volt ( bizpnyára mert neki van állása és nem hal éhen ), milyen céllal érkeztem. Újabb sorszámot kaptam, valahogy vonzzanak a 280asok, én lettem a 282. Felkerestem az első konektort, mert a laptopom nem bírja 2 óránál tovább. Valami banyát ( aki nyilván dolgozni akart, mert a nyugdíj nem elég) kitessékeltem a helyéről, mert ott volt a konektor.

Szívesen ittam volna egy felest vizes kávét 80 forintért, de nem volt 80 forintom, a vízforralóm pedig épp nem volt nálam. ( Legközelebb azt is viszem magammal, szerelek rá egy USB csatlakozót. )Válaszolgattam az e-maljaimra, minden spamot figyelmesen elolvastam ,vakargattam a tökömet de 3 óra múltán már valahogy ez sem elégített ki. Kielégülést nekem már csak az ügyintézőm adhatott volna, ha behív az irodájába. Nem néztem ki úgy, mint aki ruhafogassal a szájában aludt, inkább hasonlítottam egy éhező zombira.épp készültem eldobni az agyam, ekkorra már az összes faszom hócipőm tele volt a kibaszott AFSZ-szel.

És lőn, megjelent a kijelzőn a 282-es szám. Katy Perry-be folytottam a hangot, lecsaptam a laptop tetejét és kissé felbuzdultan iramodtam neki az első emeletnek. Felettéb kedvesen a hölgyemény újra már az ajtóban várt, majdhogynem a kabátom is lesegítette. Foghegyről odavetettem neki, hogy most itt szopatják az embert, vagy mi a faszom van? Elméletileg időpontra jöttem, mégis lent ülök már vagy 3 órája. A nő elkezd harsányan nevetni, és kedélyesen megjegyzi: " Csak három órát? Vannak akik 6-7 órát töltenek itt. " Ekkor agyvíz fel, elkezdek üvölteni ( temészetesen én is kedélyesen ), hogy akkor ha az emberek a fél napját itt kell tölteni, nem gondolják hogy esetleg szarul végzik a munkájukat?!?!

A nő elég érdekesen nézett rám, de leült és csendben elkezdte a számítógépet basztatni. Megkérdezte sikerült-e beszereznem a papírokat, amiket kért, én diadalittasan átnyújtottam. 5 perc múlva már az ajtó előtt álltam, új időponttal a kis füzetemben.

Másfél hónap múlva menjek vissza a határozatért, addig még eldől, kapok-e munkanélküli támogatást. Bizonyára abban bíztak, hogy addigra találok valami munkát (, mert persze azt aláíratták velem, hogy aktív álláskereső leszek), és nem kell fizetniük. Jelenleg szép az élet, természetesen nem dolgozom, és már csak 3 hetet kell várnom a határozatra.

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az ilyen hivatalokban szadista köcsögök dolgoznak, akik élvezik, hogy szopathatják a népet és a pofánkba röhöghetnek. Szerintem az álláskeresőknek sztrájkolni kéne, végülis belőlünk élnek ezek a rohadékok! :D

Casper01