Kurva Élet (dupla nulla)

Itt egy újabb felháborodott olvasói levél. A felháborodás jogos, értetlenül nézünk szembe a ténnyel, hogy egyesek, akik családjának a szájába közvetetten bár, de mi adjuk az ételt, miket meg nem tehetnek. Kellemes felháborodást.

Sziasztok!

Egyszerű a történet, bár én kiakadtam. Úgy kezdődött, hogy vettem egy mobilnetet. Sokat utazok és mivel szinte mindent ( számlabefizetés. munka, jegyrendelés, asztalfoglalás... ) interneten intézek úgy éreztem szükségem van erre. Betipegtem a Vodafone-hoz, elmeséltem mit szeretnék és B. Roland, az ügyintéző srác nagyon lelkesen 15 perc alatt le is rendezett szerződéskötéssel, mindennel cakkum póder. Én örültem, mint majom a farkának, pont jókor jött az ötlet, mert fél évig féláron tettem szert egy számomra ideális szolgáltatásra.

Eltelt egy hónap, megkaptam egy számlát, melyen a teljes összeg szerepelt, node optimista vagyok, befizettem, bizonyára az első hónap ilyen. Következő hónapban újra egész összegről kaptam számlát, kezdtem ideges lenni, valamit jól elcsesztek, és bár húztam a számat, ezt is befizettem. Időt szenteltem rá, és betipegtem az említett szolgáltatóhoz, mégis megérdeklődöm már mi lehet a probléma. A hozzám legközelebb eső üzletbe betértem, húztam egy sorszámot és vártam. Az én számom megjelentével odamentem az asztalhoz, felvázoltam a helyzetet. A csajszi utánanézett, rossz promócióba raktak, de semmi gond, csak menjek haza, hívjam az ügyfélszolgálatot, és azonal megoldják a gondom. Hazaértemmel felcsörgettem az ügyfélszolgálatra, kb 10 percnyi csöngés után mélltóztattak felvenni a telefont, és mikor elmondtam mi van, azt mondja a csaj, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni, nincs szükség a szerzödésemre, menjek be az egyik márkaboltba a személyimmel, és ott átállítják. Másnap bementem újra a boltba, elmeséltem mi történt mikoris közölték, hogy okés, megcsinálják, de menjek szépen haza a szerződésemért, mert anélkül nem megy... Mondanom sem kell, a fejem a duplájára dagadt, én szótlanul tűrtem, következő nap visszabattyogtam az összes papírommal. Újabb sorszám, újabb fél óra. Leülök, elmondom a már x-edik ügyintézőnek is mi a bajom, az arcom már vörös, épp fel akarok robbanni, mikor közli alásan, hogy ők ezzel nem tudnak mit kezdeni, menjek el oda, ahol a szerződést kötöttem, tegyek panaszt, azt elbírálják és az alapján jóvá fogják nekem írni amivel többet befizettem. Mivel a szerződéskötésemkor épp egy vidéki kisvárosban voltam üzleti úton, ami tőlem cirka 300km-re volt, mondanom sem kell, kurva boldog voltam... Hétvégére időt szakítottam rá, hajnalok hajnalán felkeltem, kocsibaszálltam és igenis levezettem azt a 300km-ert úgy, hogy tudtam, 13kor ők szombaton bezárnak. Oda is értem, geciideges voltam, de amennyire az adot helyzetben lehetett próbáltam visszafogni magam és higgadtan elmondani mit is szeretnék. A panaszfelvétel megtörtént, én hazamentem, megnyudogtam.

Eltelt egy hét, kaptam egy mély sajnálatot tanúsító levelet, melyben elnézést kérnek és ígérik, jóváírják a befizetett összegből a túlfizetést. Ezzel én halálosan megnyugodtam, túlestem egy csomó faszságon a Vodafone miatt, és már csak a sok utazgatás és idő többet ért, mint ami miatt hisztiztem, de igenis érvényesíteni kell a jogomat, mert különben ott basznak át ahol tudnak. Kijött a kövi számla rá két hétre, újra teljes összeg, de ez nem gáz, hisz azt mondták ebben a számlában még nem lesz jelen a jóváírás. Ezzel én nem is foglalkoztam, mondván úgyis amit most jóváírnak duplán fedezi ezt az egészet. Eltelik még egy hónap, kapom a számlát, 12480 ft. elmaradásom van, legyek szíves azt 8 napon belül rendezni. ezzel sem foglalkoztam, mostmár minden megtörtént aminek meg kellett történnie, a gép még bizonyára nem állt át ( valószínűleg a nyári időszámítást várta ), ez után nekem már nem kell rohangálni.

Ültem erre kb 2 héttel egy munkatársammal a laptop és egy kávé társaságában, egy új projekten dolgoztunk, természetesen szükségünk volt az internetkapcsolatra, hogy az otthoni gépemen lévő fájlokat tudjam használni, egyszercsak megszakad a kapcsolat. Mondom van ilyen, újraindítjuk a gépet. Ez megtörtént 3szor, minden USBportot kipróbáltunk de semmi változás. Mondja a kolléga, hogy nem lehet hogy kaptam valami smst arról, hogy valamiféle meghibásodás miatt szünetelni fog a szolgáltatás? Nézem az smseket: " Tisztelt Ügyfelünk! Amennyiben  ma OTP ATM-en keresztül rendezi elmaradàsàt (12487Ft), kàrtyàjàt dìjmentesen visszakapcsoljuk. Köszönettel, Vodafone " ! ANYÁD!!! Az agyvizem felment, a vérnyomásom az egeket verte. Mondtam a kollegának szálljon be a kocsimba. Azonnal lehajtottunk a szerződéskötés helyére, én kivertem a palávert, hogy mégis mit képzelnek magukról és egyátalán hogy gondolják, hogy csak így kikapcsolják az internetem? A nőci nem értette mi a bajom van, én meg csak csapkodtam az asztalt. Elmagyaráztam visszafogott üvöltözés keretében, hogy mi a problem, az ügyintéző nő utánanéz és elkezd nevetni, hogy ÁTRAKTAK EGY ROSSZ PROMÓCIÓBÓL EGY MÁSIK ROSSZ PROMÓCIÓBA!!!! Azt hittem felrobbanok. Elmondtam, hogy addig nem vagyok hajlandó elmenni, amíg nekem nem lesz internetem. És még örüljenek, hogy nem bontom fel a szerződést, vagy nem a fogyasztóvédelemnél kezdtem, mert ez már nem emberi, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak. A netem egy óra veszekedés után visszakapcsolták, és úgy jöttem el, hogy mégegyszer nem szeretnék találkozni egyikükkel sem.

Most őszintén... Szerintetek mit kellett volna tennem? Mert nem az a rongyos pár ezer foront, hanem hogy tényleg abszolút semmibe nézik az embert... Pedig az a dolguk hogy 100%os szolgáltatást nyújtsanak, hogy én, mint fizető ügyfél, ne csalódjak az adott cégben...

Várom a reakciókat: Stephanie

Van a vénlánynak férfi megfelelője, ami hasonlóan pejoratív jelentéssel bír? /Megfejtéseket kommentben vagy e-mailben várunk...:)/ Na, az ilyeneket kell nagy ívben elkerülni. Pláne, ha a delikvens mindemellett még orvos vagy gyógyszerész is.

Hello,

nekem is van sztorim. (Mint mindenkinek.) Néhány évvel ezelőtt történt, akkor még vidéken laktam egy Balaton-parti kisvárosban. Sajnos adódott egy kisebb baleset a barátommal szex közben, kiszakadt a gumi. Semmi gond, másnap reggel rohanok a háziorvoshoz - akkor még ő is felírhatott esemény utáni tablettát. Elmondom, mit szeretnék. Bámul rám kikerekedett szemekkel aztán atyaian megveregeti a vállam (ekkor hatvan év körüli lehetett a doktor úr) és közli, hogy de ugye tudom, hogy nem ez a megfelelő fogamzásgátló módszer. Én köpni-nyelni nem tudtam, csak nyitogattam a számat de hang nem jött ki a torkomon. A doki végül megsajnált és azt mondta nagy kegyesen hogy most az egyszer(!) felírja nekem, de ezentúl ismerjek felelősséget és mértéket. (Hangsúlyozom, ez volt életemben az első és egyben utolsó alkalom hogy esemény utáni kellett!) Forrt bennem az ideg, de nem szóltam, végülis dokibácsi csak jót akar, mit nekem kioktatás, nem húzom azt időt vitával. Megkaptam a receptet, rongyolok vele a patikába, mert az idő szorít, ugye.

Délelőtt 11-kor patika zárva, kint lóg a cuki kis tábla az ajtaján hogy "Rögtön jövök". Mondom ilyen nincs, ez hihetetlen, dehát úgy tűnik, itt már minden megeshet. Meg mindennek az ellenkezője is. Mivel párezer fős kisvárosról beszélünk, esélyem nem volt másik patikát keresni, mert NINCS másik. Tehát jókislány lévén leülök a gyógyszertár elé és türelmesen várok, míg a patikus rögtön jön. Eltelik 30 perc, semmi. Megnézem az épületet, hátha van rajta telefonszám vagy valami. Persze nincs. Várok tovább. Újabb 20 perc múlva végre befut a gyógyszerész pasi, elnézést természetesen nem kér, magyarázatot sem ad hogy hol a túróba volt ennyi ideig fényes délben. Én nem kérdezek semnmit, bemegyek és átadom a receptet. Pasas néz rám percekig, aztán elkezd üvölteni. Szó szerint üvölteni. HOgy a fene megette az ilyen kis kurvákat (22 éves voltam akkor), mert anyám nem tanított meg a védekezésre és hogy apám is anno kötött volna csomót a farkára! Na, a türelmem itt fogyott el végleg. Amint megkaptam a tablettáimat (mert előbb ugye nem mertem visszaugatni) én is visszaordítottam hogy nekem meg azzal van tele a tudatom hogy ilyen pszichopata faszokat raknak ide dolgozni, és ne csináljon már úgy, mintha naponta járnék ide esemény utániért, meg egyébként se akarjon megnevelni, ha már a szüleimnek se jött össze. :) Búcsúzóul még odavetettem neki hogy - ha már ilyen kurva sokat tud a védekezésről - szerintem ráférne egy kiadós kefélés. Engedje ki a feszültséget mert ha így folytatja, tömeggyilkosként végzi a sitten. És ezzel eljöttem, az időközben odagyűlt emberek harsány tetszésnyilvánítása közepette. Igazából így visszagondolva már nem vagyok felháborodva meg anno se okozott álmatlan éjszakákat a szitu, de azért elgondolkoztató, hogy micsoda elmebeteg barmokkal lehet összefutni, nem? Arról nem is beszélve, hogy akkor most hol is van itt szó titoktartásról, adatvédelemről meg hasonlókról?! És ez nem ma történt, a helyzet meg egyre csak romlik. Gyerekek, mi lesz itt 20 év múlva?!

Üdv: LC

A humanista cégvezetők kihaltak, de az ellenfelek jóindulatára esetenként azért még lehet számítani. Tehát remény van. Csak nem túl sok. A "zsák a foltját" tipikus esete.


Üdv a blognak,

én is szeretnék veletek megosztani egy elég kemény esetet. Jómagam is az álláskeresők népes táborát erősítem. Egy hónapja voltam interjún, mondhatni az adott pozíció nekem régi álmom. Simán ment, ígérték, két nap múlva értesítenek. Persze nem történt semmi. (Ez így önmagában mondjuk nem meglepő.) Mondom magamban az ígért határidő után 5 nappal, csak felhívom őket, ha már egyszer csesztek válaszolni. Telefonon közölték, hogy ja, nem szóltak, mert van rajtam kívül egy másik jelentkező is, és nem tudnak közöttünk választani, úgyhogy lesz egy második kör, másnap menjek be. Ezen kiakadtam, mert anno az interjún direkt rákérdeztem, h lesz-e második kör és akkor állították, hogy nem, végleges döntés fog születni azon a héten. A másik dolog pedig az, hogy ha én nem csörgök rájuk, akkor elfelejtenek értesíteni a második körről, vagy mi?!

Sebaj, másnap megjelentem időben. Pozitívan, mosolyogva, ahogy kell. A vezető néz rám bambán, és közli h várnom kell, mert a másik jelölt még nem ért ide. MIVAN?! EGYSZERRE fognak interjúztatni bennünket és erről nem szóltak előre?! No para, béke van, várok türelmesen. Fél órás késéssel befut a rivális, ő is meglepődik rendesen, de azért igyekszik jó pofát vágni. Én dettó. Egy órát töltöttünk ott édeshármasban, hülyébbnél hülyébb kérdésekre válaszolgattunk felváltva. A vezető láthatóan élvezte a helyzetet, mi annyira nem. (Kurvára nem.)

Végre elköszöntünk, búcsúzkodtunk. A vezető ígérte, hogy másnap MINDENKÉPP tájékoztat minket, és a jövő hét elején kezdhet is a szerencsés. (Ez egy csütörtöki nap volt.)

Hazamentem és türelmesen vártam a válaszra. Eltelt egy teljes hét és semmi. Az eddigiekből okulva ismét felhívtam a céget, hátha én vagyok a kiválasztott, csak elfelejtettek szólni. :D

Kerestem őket vagy 5ször, de még a telefont se vették fel. Jó rendben, értek én a szóból, szépen elköszöntem az álommunkától.

És a mai napon a következő e-mail fogadott:

"Kedves X.Y!

A.B. vagyok, talán emlékszel rám, x.hó n-edikén együtt voltunk ..........Kft-nél interjún. Azért írok Neked, hogy tudassam Veled, én kaptam meg az állást, már munkába is álltam néhány napja. Gondoltam, értesítelek, hogy ne várj feleslegesen a cég válaszára. Ugyanis amikor aláírtam a szerződésemet, a vezető félhangosan megjegyezte, hogy lusta levelet küldeni, mert minek fárassza magát, majd rájössz úgyis, hogy nem kellesz. Én viszont együttérzek Veled, hasonló helyzetben biztosan nem örülnék, ha így viselkednének. Ezért utólagos engedelmeddel előkerestem az önéletrajzodból az e-mail címedet.

További sikeres álláskeresést kívánok,

Üdvözlettel:

A.B.

Ui.: Kérlek, engedd meg, hogy megragadjam az alkalmat és az orrod alá dörgölhessem, hogy vesztettél! Én vagyok a jobb! Te pedig egy lúzer."

Eddig a levél. Az idézet szó szerinti. Kiakadtam. Nem kicsit, nagyon. Egyebet nem kívánok hozzáfűzni.

Sziasztok! Az AFSZ-es sztorihoz érkezett egy olyan komment, amit kiemeltem ide önálló posztnak. /Köszönet érte MM-nek. :)/

Az előzőhöz hasonlóan ez a történet is példaértékű. Szóval hajrá, lehet szörnyülködni! :) És persze továbbra is szeretettel várjuk a leveleket és hozzászólásokat!


Üdv!

Valószínűleg nem nyugtat meg a dolog, hogy ezzel nem vagy egyedül, ezért meg sem próbállak nyugtatni...

Én az OEP-ben jártam hasonlóan, igaz, ott a sor kicsivel gyorsabb, de persze el kellett húznom a volt ucsó munkahelyemre, hogy aláírassak velük egy papírt. Mivel márc x-én lejárt a felmondásom, és volt egy jó tanácsadóm, meg persze január óta nem tudok kikecmeregni a tüdőgyulladásos-taknyos-fosós kórból, elmentem passzív betegácsiba 10-én. 3 napon belül, hogy jogosult legyek passzívra...

Az OEP-nek nem elég a szaros orvosi igazolás, be kell adni minden egyebet (kereseti igazolás, munkáltatói igazolás stb.). Nem elég nekik, hogy a nyakadon is folyik a takony... Be kell vinni személyesen a cuccaidat. És persze nagyon-nagyon kedvesek az ügyintézők. Mint egy pitbull :)))

Elcsattogok - miközben elég szarul vagyok - a 2 megállóra levő mh-re (még jó hogy közel van). Ott közli velem a nagyon szőke titkárnő, hogy ő ilyet még nem látott.... Fél órás szájbarágós telefon a könyvelővel, kezd vmi derengeni, de a főnök se látott ilyet... Mármint passzív betegállományról kb. 60 évesen sem hallott... Megnmutatja a munkaügyesnek... Majd küldik a papírt... Pár nap múlva újabb sorállás OEP-nél, addig "élvezem" az alkotói szabadságomat itthon. Azt ugyan nem tom, ha a férjem nem lenne, miből élnék, de elvagyunk egyelőre... Még tart az ucsó havi bér, meg csurran-cseppen innen-onnan.

Azt mondják, cukor az élet, csak meg kell tanulni szopni :))) Egyelőre még bízom abban, hogy a CV-m és a portfolióm elad előbb-utóbb... Kb. 100 helyre küldtem el eddig, pár helyre be is hívtak interjúra. Jó esetben válaszolnak valamit akkor is, ha most épp nem alkalmas nekik, de a nagy többség erre se szakít időt.

Megszoktam már, hogy ez nem a kultúra, hanem a pornó és a qrvák országa (a Hókusz-Pókusz-Fókusz nemrég kiderítette, hogy ez a külföldiek megítélése rólunk). De mi legalább tudunk élvezni! Megszoktuk, hogy b... -tnak minket és turizmust csinálunk ebből is :)))) Találékony nép vagyunk, hiába! Azt mondják, a nélkülözés kihozza az emberből a kreativitást!

Egy biztos! Ebben az országban jobb, ha önállósítod magad, és a saját területeden szétküldöd mindefelé a CV-det, eleve megkeresed a cég felelős emberét és írsz neki szépeket magadról! Párszor már bejött! 2006-ban 2 hét alatt találtam így állást, 2003-ban is elég gyorsan bejött! Magad uram, ha a szolgád nem...

Fejvadászokra hagyd rá a dolgot, a munkaügyi Kp. meg sóhivatal... Mint a példa mutatja, főleg azok húzzák meg magukat az ilyen helyen, akiket a pult másik oldalán állva többnyire elküldenének azzal, hogy még munkanélkülinek is kevés, mint mackósajtban a brummogás... T. a kivételnek! De nem akarok senkit elítélni... Szerintem a világ már rég nem a 8-4-ig tartó közalmazottaknak áll.... Bátorság, kreativitás! Ha Győzikének sikerül megélnie, neked is menni fog!!! Bár lehet, hogy a hülyékre vigyáz a jóisten, a jókat viszont próbára teszi, mert tudja, hogy képesek kiállni. Ezek szerint te jó vagy! Higgy magadban!

Üdv,
MM

Figyelem! A poszt hosszú, de mindenképp érdemes elolvasni. Felháborodni és csámcsogni lehet rajta bőven, aki került már összeütközésbe a tipikusan magyar bürökráciával, az jól fog szórakozni. Pont úgy, mint a német expresszionista zeneműveken.

Üdv!

Ugyebár itt a világválság, és erre való tekintettel lekapcsolták a fényt az én alagutam végén is. Munkahelyemen leépítés volt, engem is elküldtek. Igyekeztem pozitívan hozzáállni, úgyis rühelltem a munkámat. De ugyebár TB és pénz nélkül nem lehet élni, már nem úgy van mint régen, hogy dolgozzanak a szegények meg aki rászorul, nekem sem ártana keresni valamit.

Szerettem volna megfogni a dolgok egyszerűbb végét, elmentem az AFSZ ( Állami Foglalkoztatási Szolgálat - anno még a járásbíróság idején hívhatták munkaügyi hivatalnak ) hozzám tartozó kirendeltségéhez, elmondtam a problémámat és kaptam egy aranyos 286-os sorszámot. Nézegettem rajta az időpontot, 12:06kor kaptam ki. Stíröltem nagyban a sok embert, voltunk vagy 60an, dehát 25 pulttal bizonyára 20 perc alatt sorra kerülök alapon vigyorogva ültem és vártam a sorom.

Valamikor másfél óra múltán kezdtem morcos lenni, mert lemerült az mp3 lejátszóm, de én persze tovább mosolyogtam serényen. Eltelt még vagy másfél óra, de nem para, a munkanélkülimbe belefér. Már valahol a 295nél tartottak a számok, de én valahogy kiestem a számításból, nem gond. Egyszer csak felvillan: 286! Kitört belőlem: Hurrá! Felpattantam odamásztam az asztalhoz. Elmondom mégegyszer mit szeretnék, a nő mint aki még nem látott fehér embert néz rám, eltelik vagy 20 másodperc hatásszünet és közli, hogy eltévesztettem a házszámot, átirányítja a sorszámom egy másik pulthoz, foglaljak helyet, 10 perc és hívni fognak.

Még mindig nagyon derűs voltam, megköszöntem a "segítségét". Visszaültem volna a helyemre, de addigra befoglalták, hát állok. Fiatal, életerős és fitt vagyok, 10 perc állás, mi az nekem. Eltelik újabb fél óra, ismételten felvillanok. Már nem nagyon volt energiám ujjongani, de azért örültem. Felmásztam az emeletre, az ajtóban már tárt karokkal vártak. Meg is kérdezték kedvesen, mi tartott eddig abban, hogy felmenjek egy emeletet.Igen, bizonyára sokan vannak még utánam záróra előtt. És újra elmondtam mit szeretnék... És újra elküldtek.

Átadom a papírjaim, közli a szolidan paraszt hölgy, hogy hiányzik két papírom és minden bizonnyal ÉN vagyok a hülye, mert azt otthonhagytam. Végülis az alig felnyitott borítékból amiben az összes kilépőpapírom volt semmit nem vettem ki, de természetesen én dögöljek meg és az én anyámat, hogy feltartom őket. Kiadta házifeladatnak, hogy menjek el minden eddigi munkahelyemre és kérjem ki a munkanélküli járadék megállapításához szükséges faszomtudja mit. Hát olyan vidám nem volt. Következő órán mutassam fel.

Elmentem kevesebb élettel és kevesebb mosollyal az arcomon, de beszereztem minden szükséges iratot. Mivel naaaaagyon elfoglaltak szegények, csak egy hét múlva vihettem be a papírjaim, amiket már másnap megszereztem, addig persze nyugodjak meg és dögöljek éhen :)

Leleményes srác lévén következő alkalomra ( bár időpontom volt ) vittem magammal a laptopom, váltás ruhát és három napi hideg élelmet. Újra elmondtam a kedves recepciós hölgynek, aki nagyon boldog volt ( bizpnyára mert neki van állása és nem hal éhen ), milyen céllal érkeztem. Újabb sorszámot kaptam, valahogy vonzzanak a 280asok, én lettem a 282. Felkerestem az első konektort, mert a laptopom nem bírja 2 óránál tovább. Valami banyát ( aki nyilván dolgozni akart, mert a nyugdíj nem elég) kitessékeltem a helyéről, mert ott volt a konektor.

Szívesen ittam volna egy felest vizes kávét 80 forintért, de nem volt 80 forintom, a vízforralóm pedig épp nem volt nálam. ( Legközelebb azt is viszem magammal, szerelek rá egy USB csatlakozót. )Válaszolgattam az e-maljaimra, minden spamot figyelmesen elolvastam ,vakargattam a tökömet de 3 óra múltán már valahogy ez sem elégített ki. Kielégülést nekem már csak az ügyintézőm adhatott volna, ha behív az irodájába. Nem néztem ki úgy, mint aki ruhafogassal a szájában aludt, inkább hasonlítottam egy éhező zombira.épp készültem eldobni az agyam, ekkorra már az összes faszom hócipőm tele volt a kibaszott AFSZ-szel.

És lőn, megjelent a kijelzőn a 282-es szám. Katy Perry-be folytottam a hangot, lecsaptam a laptop tetejét és kissé felbuzdultan iramodtam neki az első emeletnek. Felettéb kedvesen a hölgyemény újra már az ajtóban várt, majdhogynem a kabátom is lesegítette. Foghegyről odavetettem neki, hogy most itt szopatják az embert, vagy mi a faszom van? Elméletileg időpontra jöttem, mégis lent ülök már vagy 3 órája. A nő elkezd harsányan nevetni, és kedélyesen megjegyzi: " Csak három órát? Vannak akik 6-7 órát töltenek itt. " Ekkor agyvíz fel, elkezdek üvölteni ( temészetesen én is kedélyesen ), hogy akkor ha az emberek a fél napját itt kell tölteni, nem gondolják hogy esetleg szarul végzik a munkájukat?!?!

A nő elég érdekesen nézett rám, de leült és csendben elkezdte a számítógépet basztatni. Megkérdezte sikerült-e beszereznem a papírokat, amiket kért, én diadalittasan átnyújtottam. 5 perc múlva már az ajtó előtt álltam, új időponttal a kis füzetemben.

Másfél hónap múlva menjek vissza a határozatért, addig még eldől, kapok-e munkanélküli támogatást. Bizonyára abban bíztak, hogy addigra találok valami munkát (, mert persze azt aláíratták velem, hogy aktív álláskereső leszek), és nem kell fizetniük. Jelenleg szép az élet, természetesen nem dolgozom, és már csak 3 hetet kell várnom a határozatra.

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az ilyen hivatalokban szadista köcsögök dolgoznak, akik élvezik, hogy szopathatják a népet és a pofánkba röhöghetnek. Szerintem az álláskeresőknek sztrájkolni kéne, végülis belőlünk élnek ezek a rohadékok! :D

Casper01

Fenti kérdést sikítja az éterbe a posztíró, azután pedig meg is válaszolja. Nem épp irodalmi stílusban, de a felháborodás jogos.

Sziasztok,

felsőoktatásos sztori még nem volt ha jól láttam, úgyhogy küldök egyet. Elsőéves vtam az egyik neves fővárosi főiskolán, amikor az alábbiak megestek. Akkor még naiven bíztam abban, hogy majd minden vizsgám és gyakjegyem ötös lesz, úgyhogy hajtottam ezerrel. Igazi mumustárgyam az analízis volt, jártam korrepre meg minden, hogy tuti jól teljesítsek. Az első zh-m után megkönnyebbülten sóhajtottam fel, úgy éreztem, hogy erre simán kurva jó pontszámot kell kapnom. Vártam, hogy visszakapjuk kijavítva, hetekig semmi se történt. Aztán egy szép napon bejön a prof a dolgozatokkal a kezében. Lélegzet visszafojtva, már dörzsölgettem a kezeimet. Prof vigyorog ránk, megfogja a paksamétát és laza mozdulattal kidobja az ablakon. Nézünk mint hal a szatyorban hogy akkor most WTF. Erre undorító kárörvendő pofával azt mondja, az első öt ember aki megtalálja a sajátját az udvaron és visszahozza kettest kap. Nem hittük el. Percekig csak néztünk magunk elé hitetlenül. Aztán rájöttünk hogy komolyan gondolta. Mki rohan lefelé mint az őrültek, lökdösődés, taposás, kurvaanyázás, minden volt. Második emeletről a kurva sok lépcsőn lerohanni nem olyan egyszerű. Leérek, dobálom összevissza a sok szar papírt, nagy nehezen megtalálom a sajátom, rohanok felfelé, kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Harmadiknak értem oda. Mondom király, legalább nem húz meg. Mikor felért az összes csoptársam, azt mondja a prof, álljon oda az az öt az ajtóba, aki először ért fel. Odamegyek én is. Ekkor ránknéz és megszólal, hogy jó, akkor a tiétek kettes. A többieké meg hármas!!! Mki röhög, én meg azt hittem elájulok wazz. Kurva ideges voltam, de még most is felmegy bennem a pumpa ha eszembejut. Az ember tanul lemondja a bulikat hogy jól teljesítsen meg ösztöndíjat kapjon és akkor így megszivatja egy vén alkoholista fasz, csak mert neki nincs kedve 20 dolgozatot kijavítani!!! Rohadjanak meg az ilyenek és sajna elég sok hasonló sztorit lehet hallani. ez a magyar felsőoktatás basszameg, hihetetlen! ha nálunk ilyen megtörténhet, akkor mi mehet a vidéki büfészakokon? Aztán meg sírnak a politikusok hogy miért van az hogy a magyar felsőoktatás szart sem ér! Hát az ilyen luzsta trehány geci tanárok miatt bazze!!

gregco voltam, bye

Dolgozunk, visszük a vállunkon a monoton hétköznapokat. Néha mégis akad valami, ami kizökkent, kiborít, és azt érezzük: Állj! Eddig bírtam, nem tovább! Minden munkahelyen megaláztatásoknak vagyunk kitéve, de ezt legtöbbször feletteseinktől kapjuk, és nem a cég által megcélzott ügyfélkörtől...

Hello KEB!

Jó a blog, ilyen sztorija tényleg mindenkinek van.

Én a Pannonnál dolgozom már másfél éve. Természetesen belénknevelték már az első hónapban a kedvességet és hogy minden hülyeséget mosolyogva kell lereagálni, a leghülyébb vendéggel is türelmesnek kell lenni.. Egy hete bejött egy olyan jó büdös putris "nem magyar" egyén, hogy ő telefont akar venni. Én persze mosolyogva megkérdeztem, hogy van-e valamiféle konkrét elképzelése. kb itt csapta meg a szaga az orromat, de én persze serényen mosolyogtam. Kinézett magának a prospektusból egy fullextrás nokiát, amit még csak előfizetéssel árultunk. Mondja neki az kell! Kérdem én van-e már nálunk előfizetése, mondja nincs. Akkor kérnék két fényképes igazolványt és egy lakcímkártyát- mondom én. Dehát neki csak személyije van. Akkor szükség lenne egy olyan kezesre, aki rendelkezik 2- azaz kettő fényképes igazolvánnyal, mert szerződési feltételeink szerint nem áll módomban addig szerződést kötni vele, amíg ezen feltételeknek nem tesz eleget. Aztán valahogy eltűnt a mosoly az arcomról... Az a faszkalap felállt, elkezdett pattogni és amikor megkértem, hogy nyugodjon meg pofánköpött. Az agyvizem felment és elkezdtem ordibálni, hogy a kurva annyát köpködje, takarodjon kifelé az üzletből. Természetesen ezt mindenki hallotta, a biztonsági őr kirakta a geci cigányt. Na ez nem volt elég, de ez az esemény majdnem  az állásomba került, mert én ugyebár nem mondhatok ilyet egy ügyfélnek semmi esetben sem. Na álljunk már meg egy pillanatra. Odajön, üvöltözik éás a képembeturház, nehogymár szó nélkül hagyjam!!! A végén engem!! Igen, engem küldtek fegyelmire mert nyilván nem vagyok elég motivált és lojális munkatárs. A faszomat. Mert bizonyára a kedves Igazgató Úr mosolyogva törölte volna le a rohadék cigány nyálát az arcáról, és halkan felszólította volna a távozásra.Megúsztam egy rovóval, de azóta sem értem, hogy tarthat itt ez a kibaszott ország.

Lauzsu

Bár kevesen szeretik a BKV-t, de valljuk be; van a tömegközlekedésnél rosszabb is. A buszsofőrök, villamos-, és metróvezetők legalább nem tévednek el. Alkoholt remélhetőleg pedig csak munkaidőn kívül fogyasztanak.

Szép napot mindenkinek!

Tegnap történt velem az eset, ma pedig rátaláltam az oldalra, így gyorsan ki is írom magamból a dühömet. Szóval tegnap délután Budapest másik végén volt dolgom, és amikor végeztem, gondoltam nem cseszem el a fél napomat BKV-n, hívok inkább egy taxit. Törzsutas vagyok /voltam/ az egyik taxitársaságnál, telefonáltam. A diszpécser azt mondta, 10-15 perc, míg megérkezik a kocsi. Vártam, semmi. Elszívtam egy cigit, még mindig semmi. Sebaj, türelmes vagyok, ráérek, süt a nap. Végül begördült az autó röpke 35 perces várakozás után. Beültem és megijedtem. Ugyanis egy hetven év körüli, ősz hajú bácsi ült a volán mögött, extra gyanánt szolid alkoholszagot árasztva magából. Imádkoztam is magamban buzgón, nehogy szívrohamot kapjon nekem. Bediktáltam a címet. Bácsi visszakérdezett. Elismételtem jó hangosan, szépen artikulálva, hogy Röppentyű utca, XIII. kerület. Meredt rám üveges tekintettel, bólogatott és elnézést kért, amiért kicsit nagyot hall. Semmi gond, ebben a korban ez megesik, bácsi - válaszoltam kicsit epésen. Végre elindultunk, amikor újabb sokk ért. Rápillantottam a taxisra, és észrevettem, hogy remeg a keze. Ekkor már nem csak ideges voltam, hanem féltem is. Megkérdezte, merre menjünk, én kiválasztottam a lehető legrövidebb útvonalat. A kezdődő Parkinson-kór ellenére egy darabig minden rendben ment, de egy ponton gyanússá vált a dolog, valahogy olyan érzésem támadt, mintha nem elhanyagolható méretű kerülőt tettünk volna. Épp panaszra akartam nyitni a számat, de ő megelőzött egy kedélyes megjegyzéssel. Idézem: "Ja, most jövök rá, a Pillangó utca ott a bevásárlóközpontnál van, ugye?" Néhány pillanatig nem jött ki hang a torkomon a megdöbbenéstől, azután végtelen türelemmel megérdeklődtem, hogy miről is beszél a jóember. Körülbelül 10 perces vita után sikerült meggyőznöm, hogy én semmilyen kontextusban sem emlegettem neki a Pillangó utcát. Tisztáztunk mindent, immár harmadszor. És ekkor jött a kegyelemdöfés. Közölte, hogy ő a XIII. kerületet sajnos nem nagyon ismeri, és ha volnék szíves őt a megadott címre elirányítani, mert bár több mint 20 éve taxizik, sajnos sohasem hallott Röppentyű utcáról. És én voltam szíves. A navigáció ellenére is sikerült egy újabb kis kitérőt tennünk, mert vagy nem hallotta a barátságosan fülébe ordított instrukcióimat, miszerint jobbra vagy balra kell-e fordulni; vagy az irányokat nem tudta beazonosítani. Nem érdekes, végül hazajutottam, igaz, valamivel tovább tartott, mintha a BKV-t választom, viszont cserébe ötször annyiba került. De sebaj, az élmény az, ami számít. Az pedig megfizethetetlen.

Üdv: Attis

Szép napot, szebb jövőt a kedves Olvasóknak! :) Sokan vagyunk, de még mindig nem elegen, úgyhogy klaviatúrát a kézbe és ne kíméljetek minket, írjatok! :)

Mai posztunk arra világít rá, hogy kis hazánkban miért van óriási szükség a professzionális idegennyelv-oktatásra.

Helló,

velem az előző hétvégén történt valami felháborító. Társasággal voltunk az egyik belvárosi sörözőben a nyugatinál. Melóból mentem, sz'al hosszú szoknya és állig begombolt blúz volt rajtam. A hely megtelt, ahogy az már lenni szokott. Jól éreztük magunkat, csak a zsúfoltság volt kicsit zavaró. Egyszer csak beállított valami francia társaság, mondanom se kell hogy mattrészegen, voltak cirka harmincan. Letelepedtek az előre lefoglalt asztalokhoz, és úgy üvöltöttek jókedvükben, hogy a körúton is lehetett hallani. Mi el is határoztuk, hogy továbbállunk, mert nem bírtuk elviselni a zajt. Mondom oké, csak még elmegyek pisilni. A mosdóból kifelé tartva, a közös előtérben rámbámul az egyik tökrészeg francia csávó és a következőt bírta gyönyörű anyanyelvén kérdezni tőlem: "Te is kurva vagy?" Bennem az ütő megáll erre, majd pillanatnyi gondolkodás után kedvesen mosolyogva a következőt válaszolom, szintén franciául: "Nem, összekeversz anyáddal". Nem mertem a srácra nézni hogy lássam a reakcióját, gyorsan kimenekültem és elhúztunk.

Gyerekek, most komolyan, nem gyomorforgató, hogy ezek a rohadt külföldiek idejönnek halálra vedelni magukat (csak mert olcsó a pia) és akkor még le is néznek minket meg be is szólnak? Plusz azt képzelik, hogy itt a balkánon(!) mi prosztó magyarok nem beszélünk idegen nyelveket. Hát tőlem most megkapta az idiótája a magáét.

Nektek kellemesebb péntek estéket kívánok!

PrimeTime

Mindnyájunk számára ismerős történet. Paraszt BKV-ellenőr vs tapasztalt, leleményes tömegközlekedő. 1:0 kiütéssel. Majdnem szó szerint.

T. Szerkesztőség!

Az eset nem velem történt, de mikor mesélték kifakadó röhögésbe kezdtem. Gondoltam megosztom veletek.

Adott szituáció, barátnőm ül a villamoson. Csak átutazóban volt Pesten. Stadionoknál felszállt a villamosra, átment a Népligethez és onnan utazott tovább a párjához. Minden hétvégén oda ment, és már kitapasztalta, hogyan tud vonaljegyet és ezzel pénzt spórolni. Mikor felszáll a villamosra a jegykezelő mellett megáll, és ha jön az ellenőr, lyukaszt.

Ezen a napsütéses koratavaszi délután is a barátjához indult. Felszállt a villamosra és valahogy elmerült a gondolatai között. Jegyét megszokásból nem kezelte, a reflexszerű mozdulat már a zsigereiben volt. Az ablakon nézett ki és egyszercsak az ismerős monológot vélte hallani: " Jegyeket, bérleteket! " Felkapta a fejét és kétségbeesetten a másik irányban, bár kicsit távolabb lévő kezelőautomatához próbált lépni és már majdnem elérte azt, amikor egy nagydarab karszalagos úriember ugrott elé és gúnyos hangon félmosollyal odaküldte neki: " A-a-a-aaa " Zavartan nézett az ellenőrre, aki csak meredt rá és látta a szemében: " Elkaptalak te bliccelős kurva! " A kaller hirtelen, akciófilmbe illő mozdulata annyira zavarba hozta szegényt, hogy ezt nyögte ki kínjában: " Elnézést kérek, én tényleg csak a lyukasztásra alkalmas helyet kerestem! " Az úriember elkezdett röhögni, a barátnőm pofája majd leszakadt. A villamos megállt és barátnőm hirtelen mozdulattal leszállt. A karszalagosak is követték példáját. Odalépett hozzá a köpcös bácsi és azt mondta: " Nocsak, újra összefutunk... Akkor kérnék egy Személyi Igazolványt és egy Lakcímkártyát!" Ezer emberből 950et elengednek, de őt pont abba az 50be sorolták, ami fennmarad.Barátnőm meghunyászkodott, átadta iratait. Megkapta a jussát, és a pofátlan ellenőrnek még volt képe odalökni:  " Számolja csak ki, hány vonaljegyet vehetett volna 12.000 forintból..."

Röviden ennyi. Szerintem ezeknek az ellenőröknek külön kiképzést adnak parasztságból...

PremierPlan

Minden ember másként néz a nyugdíjasokra. Van aki tiszteli őket, van aki kijárási tilalmat rendelne el számukra... A levelek érkeznek, újabb megrendítő és egyben mulatságos gyöngyszem landolt a postaládánkban :)

Kedves Kurva Élet Duplanulla!

Az én sztorim nem annyira ütős, engem mégis eléggé megcsapott, mikor megtörtént.

Ülök nyugodtan a 7es buszon, még bent álltunk a végállomáson, mikoris felszáll egy hetvenes banya és nekemesik, hogy " Ezek a paraszt fiatalok mindig az ajtó melé ülnek, nem szégyelli magát az ilyen? Én bottal járok és ide tudnék könnyen leülni! Azonnal üljön át egy hátsó helyre, mert én nem tudok hátrébb menni!" Tegyük hozzá, a busz szinte totálisan üres volt, elvétve ült itt-ott egy-két ember. Én ezen kiakadtam és megkérdeztem a banyát, hogy mesélje már el, mi a fasz dolga van neki a városban délután 3kor, amit nem tudott volna a délelőtti pangásban elintézni? Köztudott, hogy délelőtt alig vannak utasok, mindenki dolgozik és iskolába jár, ilyenkor lenne a megfelelő nyuggertime, el tudna menni a háziorvosához felíratni a kiló gyógyszerét, hogy aztán panaszkodhasson milyen drágák is a gyógyszerek... Erre a botot elhajítva (!!!) elkezdte rángatni a vállam, hogy mit képzelek én magamról, a szüleim nem tanítottak nekem semmi jómodort ( mert neki bizonyára igen... ) és hogy tisztelni kell az időseket! Olyan ideges lettem, hogy felpattantam a székből, félrelöktem a vén kurvát és vörös fejjel odakiáltottam neki az ajtóból: " Vigyázzon, mikor leül nehogy bevágja a TenaLady a valagát! "

Megvártam a következő buszt, de persze hazáig zsörtölődtem. A barátaimnak mikor elmeséltem dőltek a röhögéstől, mára már én is csak kacagok az egészen.

Tina06

Mai egypercesünk tanulsága a régi közhely XXI. századi átirata, miszerint jótett helyébe jót sose várj. Olvassátok és sírjatok, milyen mélyre süllyedt ez a "kurva ország" (by Fletó).

Üdv a blognak! Tetszik a kezdeményezés.

Az én sztorim néhány éves. Akkor történt, amikor felköltöztem Pestre. Szvsz elég bicskanyitogató. Sétáltam a Deák téren, és megsajnáltam egy csövest. Tudom, hiba volt. Odamentem hozzá és kiürítettem a pénztárcámból az aprót, beleöntöttem a pléhbögréjébe. Gondolatban gratuláltam magamnak, hogy milyen jófej vagyok. Elégedetten készültem a távozásra, de amint megfordultam, valami a hátamnak ütközött. Nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek. Képzeljétek, a kedves idős homeless bácsi agresszív állattá változott. Hozzámvágta a kapott pénzt és azt üvöltötte, hogy "Baszdmeg, ennyivel akarod kiszúrni a szemem, köcsög?!".Na, ennek hatására váltam vidéki srácból tipikus "bunkóparaszt" pestivé. Az ember segíteni akar, és még ő érezze szarul magát? Na, ezt nem! Azóta nem érdekel más kínja, tőlem megdögölhet az összes hajléktalan a nyomorával együtt.

Hát röviden ennyi, szép napot nektek!

Sziasztok! Első levelünk már meg is érkezett - méghozzá rekordsebességgel. :) Vidám kis történet arról, hogyan válik az ideális állás már az interjún rémálommá, avagy nem árt, ha tudod, kinek, mit, mikor, és legfőképp hogyan kell hazudni.

Sziasztok!

Örülök ennek a blognak, legalább valahol kinyávoghatom magam. :)

Történt néhány hete, hogy állásinterjún szívtam meg kegyetlenül. (Már önmagában az is szívás, hogy nincs állásom.)

Küldözgettem a szépen megkozmetikázott (értsd: hazugságokkal teletűzdelt) önéletrajzomat jobbra-balra, ahogy azt kell. Be is hívtak egy gyógyszeripari céghez, irodavezetőt kerestek. Örültem, mint majom a farkának, az adott melót épp nekem találták ki.

Úgy kezdődött, hogy hiába néztem meg, hogyan jutok oda (ezért is hála az utvonal.bkv.hu-nak), a megadott utcában a házszámok teljesen önkényesen vannak kitalálva, közük sincs a matematika szabályaihoz. Mindegy, szerencse, hogy 2 órával előbb elindultam, így sikerült a tomboló viharban, bőrig ázva időben megérkeznem.

Vártam újabb fél órát a tünci kis HR-es csajra, és végre beülhettem az irodába, ahol is olyan kellemetlen kérdéseket kaptam, minthogy például könnyen odataláltam-e (ANYÁD!!!), és szeretem-e a gyerekeket (naná, pedofil vagyok, rohadj meg), meg hogy miért nincsenek műkörmeim (mert úgy nem lehet gépelni wazze!!).

Nem lényeg, van már gyakorlatom abban, hogy hülye kérdésekre elfogadható és életszerű hazugságokat válaszokat tudjak gyártani. Minden haladt is a maga útján - meglepően jól mentek a dolgok -, mígnem a csajszi kedvesen meg nem kérdezte, hogy hozzájárulok-e grafológiai viszgálathoz.

Erre a műmosoly lehervadt rózsás arcomról, és halálhörgésnek hangzó, de lelkesnek szánt "persze!" hagyta el a számat.

Akkor már éreztem, hogy minden veszve van, mert egy képzett szakember fél perc alatt megállapítja, hogy sem precíz, sem lelkes, sem motivált nem vagyok. Így a hazugságok eddig elmondottak máris értelmüket vesztették. De sebaj, fő az optimizmus! Belevágtam hát és tuti kis öntömjénező szöveget vetettem papírra.

És ekkor jött a kegyelemdöfés. Azt mondja nekem: "Most látom csak az önéletrajzát, eddig tényleg XXXXXXXX.Kft-nél dolgozott? Szuper, onnan mindenkit ismerek! X.Y. (mármint a vezérigazgató) személyes jóbarátom!"

Erre aztán végképp lesápadtam. (Most olavsod CSAK az önéletrajzom??? Akkor mi alapján hívtál be??? És pláne mire fel kapsz nettó 250 ezer forintos fizetést baszdmeg?)

Ez persze a kisebbik baj volt. A nagyobbik az, hogy én az önéletrajzomban említett cégnél csak 2 hónapig voltam, nem egy évig. Sőt, viharos körülmények között távoztam onnan - egész pontosan X.Y vezérigazgató úrra borítottam az íróasztalt, artikulálatlan üvöltés kíséretében.

Namármost, ha tünci kis HR-es csaj rákérdez nála arra, hogy milyen munkaerő vagyok, jó eséllyel nem fog ezek után elismerőleg nyilatkozni rólam. Non plus ultra, az említett jelenetnek köszönhetően a nevemet viszont tutira megjegyezte egy életre.

Szóval: tele a hócipőm, hogy ebben a rohadt kétmilliós városban miért pont X.Y gyermekkori barátnőjébe kellett belefutnom? Ezért minimum a bad beat jackpotot kellett volna megütnöm.

Végkifejlet: az állást persze nem kaptam meg, másfél óra hazudozás ment pocsékba egy eleve elvetélt dolog miatt. Az elutasító válaszmailre - minden mindegy alapon - még írtam egy kedves levelet, idézem: "Tisztelt Z! Már csak egyetlen kérdésem maradt... Azért nem kaptam meg az állást, mert a grafológus megállapította, hogy elmebeteg vagyok; vagy azért, mert pofátlanul hazudtam?"

Reakció persze nem érkezett azóta sem. :)

Röviden ennyi. Tanulság: csak végképp ellenőrizhetetlen dolgokat hazudjatok a CV-tekben, különben ti is elmondhatjátok magatokról a röhögőgörcs rövidebb szüneteiben, amit én: Így jártam! :)

Üdv: C.