A humanista cégvezetők kihaltak, de az ellenfelek jóindulatára esetenként azért még lehet számítani. Tehát remény van. Csak nem túl sok. A "zsák a foltját" tipikus esete.


Üdv a blognak,

én is szeretnék veletek megosztani egy elég kemény esetet. Jómagam is az álláskeresők népes táborát erősítem. Egy hónapja voltam interjún, mondhatni az adott pozíció nekem régi álmom. Simán ment, ígérték, két nap múlva értesítenek. Persze nem történt semmi. (Ez így önmagában mondjuk nem meglepő.) Mondom magamban az ígért határidő után 5 nappal, csak felhívom őket, ha már egyszer csesztek válaszolni. Telefonon közölték, hogy ja, nem szóltak, mert van rajtam kívül egy másik jelentkező is, és nem tudnak közöttünk választani, úgyhogy lesz egy második kör, másnap menjek be. Ezen kiakadtam, mert anno az interjún direkt rákérdeztem, h lesz-e második kör és akkor állították, hogy nem, végleges döntés fog születni azon a héten. A másik dolog pedig az, hogy ha én nem csörgök rájuk, akkor elfelejtenek értesíteni a második körről, vagy mi?!

Sebaj, másnap megjelentem időben. Pozitívan, mosolyogva, ahogy kell. A vezető néz rám bambán, és közli h várnom kell, mert a másik jelölt még nem ért ide. MIVAN?! EGYSZERRE fognak interjúztatni bennünket és erről nem szóltak előre?! No para, béke van, várok türelmesen. Fél órás késéssel befut a rivális, ő is meglepődik rendesen, de azért igyekszik jó pofát vágni. Én dettó. Egy órát töltöttünk ott édeshármasban, hülyébbnél hülyébb kérdésekre válaszolgattunk felváltva. A vezető láthatóan élvezte a helyzetet, mi annyira nem. (Kurvára nem.)

Végre elköszöntünk, búcsúzkodtunk. A vezető ígérte, hogy másnap MINDENKÉPP tájékoztat minket, és a jövő hét elején kezdhet is a szerencsés. (Ez egy csütörtöki nap volt.)

Hazamentem és türelmesen vártam a válaszra. Eltelt egy teljes hét és semmi. Az eddigiekből okulva ismét felhívtam a céget, hátha én vagyok a kiválasztott, csak elfelejtettek szólni. :D

Kerestem őket vagy 5ször, de még a telefont se vették fel. Jó rendben, értek én a szóból, szépen elköszöntem az álommunkától.

És a mai napon a következő e-mail fogadott:

"Kedves X.Y!

A.B. vagyok, talán emlékszel rám, x.hó n-edikén együtt voltunk ..........Kft-nél interjún. Azért írok Neked, hogy tudassam Veled, én kaptam meg az állást, már munkába is álltam néhány napja. Gondoltam, értesítelek, hogy ne várj feleslegesen a cég válaszára. Ugyanis amikor aláírtam a szerződésemet, a vezető félhangosan megjegyezte, hogy lusta levelet küldeni, mert minek fárassza magát, majd rájössz úgyis, hogy nem kellesz. Én viszont együttérzek Veled, hasonló helyzetben biztosan nem örülnék, ha így viselkednének. Ezért utólagos engedelmeddel előkerestem az önéletrajzodból az e-mail címedet.

További sikeres álláskeresést kívánok,

Üdvözlettel:

A.B.

Ui.: Kérlek, engedd meg, hogy megragadjam az alkalmat és az orrod alá dörgölhessem, hogy vesztettél! Én vagyok a jobb! Te pedig egy lúzer."

Eddig a levél. Az idézet szó szerinti. Kiakadtam. Nem kicsit, nagyon. Egyebet nem kívánok hozzáfűzni.